Félénk gyermekek az iskolában, óvodában

Félénk gyermekek az iskolában, óvodában

Dr. Árvainé Koczok Márta Tanácsadó szakpszichológus részlet írásából:

Bár korábban is voltak szorongó gyermekek, napjainkban sokkal több gyermek szenved ettől, és komolyabb vagy elhúzódóbb jelenséggé válik.

Miért több ma a szorongó gyermek az intézményekben?

A szorongás kortünetté vált. A rengeteg inger, mely minden percben eláraszt bennünket, gyermekeinket is érinti. Már egészen kisbabakortól ki vannak téve hatásainak, mely testi-lelki-mentális fejlődésükre is hatással van. Gondoljunk csak azokra a csecsemőkre, akiknek bekapcsolják a tévét, amikor egyedül hagyják őket, hogy ne féljenek, szóljon mellettük akkor is valami, ha a szülő nincs jelen. A gyermek így pici korától azt tanulja meg, hogy mindig van valaki vagy valami mellette. Később is szüksége lesz pót-eszközökre ahhoz, hogy megnyugodjon. Megfordítva pedig, ha egyedül kell lennie, csendben, az szorongáskeltő, ismeretlen lesz számára.

A mai gyermekek már így nőnek fel. A mobiltelefonon, tableten nézhetik a videókat, hallgathatják a zenéket, és a tévé háttérzajként sokszor van jelen a családok életében. A gyermekek számára elérhető játékok is megváltoztak: sokkal színesebbek, sokkal aktívabbak lettek, melynek eredménye, hogy a gyermekek kreativitása, részvétele a tevékenységben csökken a játék során.

A megváltozott otthoni környezethez képest az oktatási-nevelési intézmények keveset változtak az évtizedek alatt. Sok óvodában például hasonló minta-játékokkal (bábok, építőkockák, babák stb.) várják a gyermekeket, mint 20-30 évvel ezelőtt, mivel az alapkészségek fejlesztése nem változott a szakemberek szerint. Igen ám, de egyes gyermekek számára komoly feszültséget okozhat az otthoni és az intézményi környezet közötti jelentős különbség. Nem tudja, hogyan játsszon ezekkel a játékokkal. Az egyke gyermeknek nehézséget jelenthet a kortársakkal való kapcsolat kiépítése.

Az otthoni környezet mellett fontos szerepet játszik a gyermek viselkedésének, érzelmeinek alakulásában a vele foglalkozó pedagógusok személye. Hisz azt mindenki tudja, hogy bizonyos emberektől jobban tart a gyermek, mások társaságában pedig szinte szárnyakat kap!

Ezek a változások sok mindenben hatással vannak a gyermekek fejlődésére. Bár korábban is voltak szorongó gyermekek, napjainkban sokkal több gyermek szenved ettől, és komolyabb vagy elhúzódóbb jelenséggé válik. Mindenképp érdemes a témával részletesen foglalkozni, hiszen ha az enyhe szorongás elhúzódik, vagy kezeletlen marad, könnyen válhat belőle klinikai zavar, mely már szakorvosi vagy szakpszichológusi megsegítést igényel. Viszont mi, gyermekekkel foglalkozó felnőttek és szakemberek, nagyon sokat tehetünk a megelőzésért és a problémák enyhítéséért.

Mit ne tegyünk semmiképp?

Minden gyermek más – ez a szorongó gyerekekre is igaz. Ők sem egyformák, nem lehet általánosítani velük kapcsolatban sem. Van azonban néhány szempont, ami biztosan hasznos bármelyiküknél. 

• Ne beszéljünk helyette! – Ne mondjuk el helyette a választ, ha kérdezik.
• Ne oldjuk meg helyette a helyzeteket! – Inkább álljunk mellette támaszként, ha szüksége van rá, fordulhat hozzánk segítségért.
• Ne nevezzük a többiek előtt szorongónak, félénknek! – Ez is egy bélyeg, mely ráragadhat, nehezebb lesz így kilépnie ebből a szerepből később, ha már enyhülnek a félelmek.
• Ne legyünk türelmetlenek, ne sürgessük, mert azzal még rosszabb lehet a helyzet! – Időnyomás terhe alatt fokozódhatnak a nehézségeik.
• Ne kiabáljunk vele! – A szorongó gyermekekre általában rosszul hat a hangos szó, fenyítés. Nem rossz ő, és nem értetlen. A nyugodt, kiegyensúlyozott hangnem mellett hamarabb megnyugszik ő is.
• Ne erőltessük a szereplést! – Bizonyos gyerekek leblokkolnak, ha a figyelem középpontjába kerülnek. Emiatt megszégyenülhetnek, ami nagyon kellemetlen élmény. Később ez a negatív tapasztalat valós félelemmé válhat, állandóan attól retteg majd, hogy nem tud megszólalni, vagy valami butaságot mond, és kinevetik.
• Ne állítsuk párba azzal a gyermekkel, aki sokat piszkálja, bántja! – Ilyenkor jobban ki van téve a támadásnak, és ő nem tudja megvédeni magát.
• Ne véleményezzük viselkedését mások előtt (pl. ha nem tud szóban felelni)! – Inkább beszéljünk vele négyszemközt, próbáljuk meg kideríteni, mi zavarja, mitől fél.
• Szóljunk előre, mi várható! –A túl sok és hirtelen változás összezavarja őket, megemeli feszültségszintjüket. Mondjuk el röviden, világosan, mi vár rájuk.
• Ne mondjuk neki: „Belőled soha nem lesz így senki!” – Az ilyen típusú mondatok súlyosan rombolják az amúgy is csekély önbizalmukat, pedig korántsem igaz. Ők nagyon is küzdenek azért, hogy teljesíteni tudjanak, ám a szorongáskeltő helyzetekben a saját diszkomfort-érzésükre fókuszálnak

Szorongásoldás az óvodában

Az óvodai nevelés hasonlít az otthoni nagycsaládos környezethez. Különböző életkorú gyermekek vannak, és 2-3 felnőtt van a gyermekekkel. Az óvodában a teljesítményszorongás még alig jellemző. Előfordul, hogy egy-két gyermek nem akar az óvodapedagógussal feladatokat megoldani – de ez a rendszer még megengedő. Többször tapasztaljuk azonban, hogy a gyermek nem akar a műsorokban szerepelni. Ez teljesen érthető és elfogadható, nem is szabad erőltetni! Általában magától oldódik, 6 éves korra megszűnik az ellenállás.

Az óvodai beszoktatásnál nagyon gyakori a szeparációs szorongás, mely a szülőről való nehezített leválást jelenti. Ez általában 1-2 hét alatt oldódik, bizonyos gyerekeknél egy-két hónapig vagy akár egy évig is eltarthat (ha pl. sokszor beteg). Néhány óvodapedagógus annak a híve, hogy a beszoktatás minél rövidebb legyen, a szülő néhány nap után nyugodtan hagyja ott a gyermekét, hisz akkor hamarabb megnyugszik. Más óvodapedagógusok személyre szabottan kezelik a beszokást, és a szülő-gyermek kapcsolatát megfigyelve javasolják a megfelelő ütemet.

A beszoktatás témakörénél fontos megemlíteni, hogy sok esetben ez az első alkalom, hogy a gyermeknek le kell válnia a szülőről. Ha nem járt korábban bölcsődébe, a 3 éves kor körüli elválás nehezen érinti a szülőt és gyermeket egyaránt. Azt is megfigyelhetjük, hogy a szorongóbb gyermekeknek szorongóbb szülei is vannak. Ezért ilyenkor nem csak a gyermeket, de a szülőt is nyugtatjuk, biztosítjuk arról, hogy gyermeke jó helyen van, ne aggódjon. Ez azért is fontos, mert ha a szülő nem nyugszik meg, aggodalmaskodása átragad a gyermekre is, fokozva szorongását.

Bizonyos gyerekek bár beszoknak az óvodába, de a kortársaik között félénkek, inkább egyedül játszanak. Vannak olyanok, akiknek csak egy-két kedves szó kell, kis bátorítás vagy motiválás, és feloldódnak, mások azonban ezek ellenére is elszigeteltek maradhatnak. Az ő esetükben fontos, hogy mindig legyünk nyitottak és feléjük fordulók, hátha egyszer mégis csatlakoznának, ám soha ne erőltessük, soha ne szóljuk meg őket ezért. Előfordul, főleg ha csendesebb fiú van a csoportban, hogy a többi kisfiú kikezdi bátortalansága miatt, vagy, mert inkább lányokkal szeret játszani. Ilyenkor is álljunk mellette, erősítsük meg, hogy ez így van jól. Kisgyermekkorban az elfogadás könnyebben kialakítható, megerősíthető. Az agresszív, erőszakos viselkedést minden esetben azonnal kontrolláljuk!

Az óvodában is találkozhatunk olyan gyerekekkel, akik testi panaszokkal élnek, s emiatt sokat hiányoznak. Leggyakoribb panasz lehet a hasfájás, hányinger, fejfájás. A testi tünetek mögött általában valamilyen félelem vagy sérelem áll. Például fél, hogy a durvább gyerekek bántják, vagy hiányzik neki az anyukája napközben, esetleg nem jönnek ki valamelyik pedagógussal. Érdemes az ilyen tüneteket minél hamarabb kideríteni, mi váltja ki, nehogy állandósuljanak, és valóban megbetegítsék a gyermeket! Ilyenkor szükség lehet gyermekorvos és pszichológus bevonására is.

A szelektív mutizmus jelensége is egyre gyakoribb. Szinte minden óvodapedagógus találkozott már olyan gyermekkel, aki nem, vagy csak suttogva szólalt meg az óvodában. Az ilyen gyerekek otthon beszédesek, felszabadultak, vidámak, bizonyos helyzetekben azonban nagyon visszafogottá és szorongóvá válnak, mely beszédüket is érinti. Ez a jelenség lehet átmeneti, de sok esetben sajnos évekig elhúzódik, még iskoláskorban is megmarad. Az óvodai környezetben általában az óvodapedagógushoz vagy egy társukhoz kötődnek, nekik hajlandók megszólalni. Ezeket a kapcsolatokat érdemes erősíteni! Minél több olyan élményt biztosítunk, ahol felszabadultan ugrálhat, énekelhet, játszhat, annál jobban elősegítjük szorongásának oldódását. Az ő elfogadása és elfogadtatása is nagyon fontos. Kommunikációját elősegíthetjük, ha mondanivalóját elmutogathatja, lerajzolhatja, megsúghatja valakinek a fülébe.

Ugyancsak találkozhatnak az óvodában dolgozók olyan gyermekekkel, akik nem mernek elmenni WC-re az intézményben. A vizelet- vagy székletvisszatartás ijesztő jelenség, sokszor kíséri hasfájás. A vizelet visszatartása általában hamar megoldódik, mert ilyenkor óriási nyomás nehezedik a húgyhólyagra, és a gyermek számára az egy pozitív visszajelzés, ha el mert menni, és megkönnyebbül. A székletvisszatartás azonban hosszú hónapokon át fennmaradhat. Ezt inkább a szülők élik meg katasztrófaként, és mindenféle kúppal, hashajtóval kísérleteznek. Pedig ebben az esetben is a türelem és a támogatás a legfontosabb. Általában valamilyen komoly életesemény vagy stressz forrás áll a háttérben (pl. kistestvér születése, haláleset, költözés), melyre a gyermek így reagál. Az ő pocakjukra lehet tenni az oviban párnát vagy meleg sót, meg lehet simogatni a hátukat, hasukat, ettől enyhül a szorongásuk, és lehet, épp az oviban tudják majd elvégezni nagydolgukat.

Tippek szorongó óvodás gyermekekhez: 

• Rendszeres támogató kapcsolattartás a szülővel – Ha a szülő érzi, hogy gyermeke jó kezekben van, könnyebben megnyílik. Ha a két fél tud egymással egyeztetni, akkor a gyermek viselkedése és érzelmi élete kiegyensúlyozottabb. Ha azonban a szülők és az intézmény között feszült a kapcsolat, az sajnos a gyermek viselkedésére is hatással van.
• Szerető, elfogadó, támogató légkör – a gyermek mindig pontosan érzi, hogy jó helyen van-e, szeretik-e, elfogadják-e. Ha az óvodában meleg, szeretetteljes a hangulat, a gyermekek megnyugszanak, és könnyebben kezelhetővé válnak. Ahol sok a hangos szó, fegyelmezés, mindenki feszült és ideges, a szorongó gyermekekben felerősödik a diszkomfort érzés, mely miatt hevesen tiltakozhatnak. Ha a szülő nem érti, hogy nem akarnak többé óvodába menni, könnyebben és gyakrabban megbetegedhetnek.
• Elegendő mozgás biztosítása – a kisgyermekeknek mindennap többórányi friss levegőn való szabad mozgásra van szükségük. Emellett legyenek játékos tornaórák, rossz időjárás esetén benti mozgásos játékok. Beszéljük meg a szülőkkel, hogy mindig legyen váltóruha, ha piszkosak lennének vagy eláznának egy kicsit a gyerekek.
• Ne legyen túl sok szakkör és különóra! – Ha túlságosan betáblázzuk a kis gyermekek mindennapjait, feszültebbé, ingerültebbé válhatnak.
• Életkornak megfelelő mese – a jó mese gyógyít, bátorságra nevel, feltölt és kikapcsol. A nem megfelelő mese növeli a szorongást. Életkori sajátosság, hogy ilyenkor a gyermekek félnek a gonosz farkastól vagy a boszorkánytól. Ezt is a mesék tudják a legjobban feloldani. Olvassunk, meséljünk fejből, és játsszuk el bábokkal vagy jelmezesen – a nézett mesét (videó, tévé) intézményekben nem ajánlom.
• Sok játék – a játéktevékenység az óvodáskorú gyermek lételeme. A játékban dolgozza fel nehézségeit, szorongásait. Az oviban sosem unatkozik, mindig van kivel játszani! Van szabad játék, közös, irányított játék – mindenki kipróbálhatja magát mindenben. Ebben fejlődik az önbizalmuk, szociális készségeik, erősödik az akaraterejük.
• Mindig itt és most rendezzük a konfliktusokat! – a gyermekek olyanok, mint a kiskutyák, 2 perc múlva már nem emlékeznek, mi hogy volt pontosan. Mindent akkor kell tisztázni, amikor történt. Segítsünk a gyerekeknek megfogalmazni mondanivalójukat, érzéseiket, gondolataikat. Segítsük őket a kompromisszum kialakításában vagy a megoldáskeresésben. Érezzék, hogy számíthatnak ránk, nincsenek egyedül!